B. Kovács István: Az elveszettnek hitt magyar hőseposz
175.00 RONKiegészítő termékek
Az elveszettnek hitt magyar hőseposz
B. Kovács István
B. Kovács István több évtizedes kutatásait összegező folkór- és művelődéstörténeti monográfiája
„Látni, amit mindenki lát,
és gondolni, amit még senki sem gondolt.” (Szent-Györgyi Albert)
Csaknem félévszázada, még egyetemistaként gyűjtöttem a jelen mű alapjául szolgáló anyagot. Először 1998-ban adtam közre, amikor is műfajilag hősmeseként mutattam be az öt történetet. Két évtized múltán, 2016-ban átértékeltem az álláspontomat, s az anyagot egykori hőseposzunk szöveglenyomataként határoztam meg. Ez a könyv az utóbbi munka átdolgozott és jelentősen kibővített változata.
A tárgyalandó anyag értelmezése, az elveszettnek hitt magyar hőseposz eseménytörténetének helyreállítása nem csekély feladat elé állítja a kutatót. Göröngyös, buktatókkal teli út ez. Kedvelem a gondolkodó embereket, akik nem félnek az újszerű kérdésfeltevéstől, s nem riadnak vissza a szokatlan választól sem. „A kockázat és tévedés vállalása nélkül nem lehet tudományt művelni” – szögezte le egy helyen Pusztay János.
Ez az anyag eddig nem ismert részletességgel tárja elénk a pogány magyarság világképét és betekintést enged az eleddig lényegében ismeretlen mitológiájába. Igazolja, hogy eleink a keresztyénség felvételét megelőzően a tengrizmusként ismert „ősvallás” követői voltak.
Számos olyan mozzanattal találkozunk az anyagban, amelyeket először középkori krónikáinkban jegyeztek fel, a magyar szóbeliségből ismeretlenek voltak. Köztük van a turulmondaként ismert álomlátás is.
Meggyőződésem szerint a nagyszentmiklósi kincs 2. számú aranykorsóján látható jelenetsor, illetve a középkori, ún. Szent László-legenda falképciklusa nem más, mint a magyar hőseposz pogány, illetve keresztényesített formában való ábrázolása. Ezekről is szó esik a kötetben.
Domokos Péter szavaival: „Darázsfészekbe nyúlni veszélytelenebb vállalkozás, mint az őstörténet kérdéskörében megnyilatkozni.” Vállalva a veszélyt, megkíséreltem felvázolni, hogy milyen lehetséges őstörténeti háttérképbe illeszthető a közölt anyag.
A gyűjtött anyagot tartalmazó magnófelvételt ismételten, többször is meghallgattam. A szükséges javításokat elvégeztem.
A korábbi kiadásokhoz képest jelentősen bővítettem az egyes mozzanatok keleti, főleg mongol–török párhuzamainak a bemutatását.
Annak reményében tárom az érdeklődők elé ezt a könyvet, hogy – Csontos Sára fogalmazásában – talán „új lendületet adhatna a hazai ősköltészet-kutatás megrekedt szekerének”.
Ez a munka nem készülhetett volna el családom, kivált életem párja önzetlen támogatása nélkül. Nekik ajánlom ezt a könyvet.
Köszönettel tartozom Hoppál Mihálynak és Balázs Gézának kitüntető figyelmükért és biztatásukért.
Rimaszombatban, 2024 őszén
A korábbi munkásságáért Széchényi Ferenc- és Erdélyi Zsuzsanna-díjjal, valamint Magyar Örökség-díjjal is méltán kitüntetett, s a közelmúltban a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választott B. Kovács István megkerülhetetlen alapművet tett le a magyar kultúra asztalára, amelynek hatása, jelentősége nyilván csak hosszabb távon fog megmutatkozni. Bízvást állíthatjuk azonban, hogy a magát legszívesebben gömörológusként meghatározó rimaszombati tudós régész és néprajzkutató a magyar népköltészet és népi epika térképén Székelyföld, Moldva és a Zoboralja mellé helyezte a szülőföldjét és annak ősi gyökerű kincseit, amelyek feltárására, mentésére és kutatására áldozta egész munkás életét.
Mostani tanulmánykötete, együtt két előzményével néprajzi gyűjtő és kutató munkássága betetőzésének tekinthető, és ezen túlmenően a magyar folklór-, irodalom-, művelődéstörténet és -kutatás egészére kiható felfedezéseket tartalmaz. Legfőképpen annak bemutatását és részletes igazolását, hogy a könyve első részében közölt eredeti mesegyűjtemény alapján rekonstruálható az évszázadok óta keresett és vitatott honfoglalás előtti magyar népi hőseposz eseménytörténete, jellemző vonásai, hősei és ősi mítoszokból épülő világképe, s ezek nyomán a magyar őstörténeti háttér is. A könyv többi része ezt a rekonstrukciót tartalmazza, továbbá hőseposzunk kapcsolatait más népek folklórjából ismert hősepikai alkotásokkal. A rekonstruált epizódok képi ábrázolását a nagyszentmiklósi kincs nevezetes 2. számú aranykorsóján és a Szent László-legenda középkori leírásaiban és képi ábrázolásain azonosította a szerző.
Kevés izgalmasabb olvasmányt tudnának a magyar irodalom barátai elképzelni, mint lépésről lépésre követni az elveszettnek hitt, évezredes hit- és életvilágot életre keltő magyar hősköltemény cselekményének, hőseinek, a főhős vándorlásának és tetteinek ismertetését és kibontását a magnetofonszalagról lejegyzett, kisregény terjedelmű mesefolyamok szövegéből. B. Kovács István könyve pontosan ezt nyújtja, méghozzá filológusi pontossággal, dokumentált adatokkal és értelmezésekkel, precíz levezetésekkel, a magyar és külföldi szakirodalom átfogó ismeretében.
Kiadó: Tortoma Könyvkiadó, Barót
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 832
Borító: kemény táblás
ISBN 978-630-6682-14-0
Mérete: B5
