Verseiben, gyermeklapjában és abban a hatalmas arányú ifjúsági irodalomban, melyet megteremtett, soha, egyetlen pillanatra se tévesztette szem elől törekvései célját, hogy a gyermeklelket, ameddig csak lehetséges, ameddig az élet brutalitásai megengedik, megtartsa a tisztaság érintetlen erkölcsében, hogy az elválaszthatatlanul forrjon össze lelkével, és mint acélvért védelmezze a rossz és a rút minden kísértése és csábítása ellen, és megtartsa ideáljai kemény akaratú bajnokának, végig az élet változatain és fordulatain. Szent élethivatás, mely a költészet gyöngédségeiből és finomságaiból sziklavárakat és ércfalú arzenálokat épít: virágtemplomokat a lélek eszményeinek, a teremtett világ szépségeinek. Nemzedékről nemzedékre átszálló örök tradíciót. Pósa Lajos ennek a tradíciónak, vagyis a nemzeti hitnek rajongója, költője, apostola. Költészetében a magyar lélek bája mosolyog: az egyszerűség és őszinteség. Költészetének három fő-fő irányában: gyermekverseiben, csapongó dalaiban és hazafias tárgyú verseiben ugyanaz a harmonikus magyar szellem játszik és lángol. Pósa: a magyar lélek költészete, s a nemzetet a maga lelkétől különválasztani nem lehet. A nemzet addig él, ameddig a lelke, szelleme, költészete. Ameddig Pósa. A világ szörnyű zűrzavarában ájult volt ez a lélek is; most felébredt, vagy feltámadt. Az idők távlatában tisztán láthatjuk annak a léleknek a nemességét s benne Pósa tiszta költészetének szépségeit: a nagy kincset, melynek nemzetnevelő erejével a magyarságot megajándékozta. (Lőrinczy György)

• Corvin Kiadó, 2014
• 400 oldal
• ISBN: 9789736228810