20%

Kézdivásárhely négyötöd része és református temploma is elpusztult az 1834-es tűzvészben. A vonatkozó levéltári iratok maradéktalan megsemmisülésére hivatkozva a hely- és egyháztörténet méltatlanul kevés figyelmet szentelt a kézdivásárhelyi református egyház múltjának, pedig az a fejedelemségkori Székelyföld egyik legjelentősebb hitközsége volt. Iskolája uzoni Béldi Pál főkirálybíró (1621–1679) támogatásával jó eséllyel indult az udvarhelyivel párhuzamosan a jelentősebb gimnáziumok sorába való felzárkózás útjára.

A 18. század elején püspöki felügyelet alá kerülő egyház folyamatosan akadémita pap-esperesek állomása volt, közülük a templomépítő Keresztes Máté az erdélyi református egyház püspöke lett a század végén. Itt választották ugyanazon század derekán általános főjegyzőnek a közeli Felsőcsernátonban 1712-ben született Bod Pétert, itt szolgált az 1848–1849-es szabadságharcot követően néhány évig Szász Károly későbbi dunamelléki püspök is, amíg a város papja a josefstadti börtönben várta szabadulását. A 18. század utolsó évtizedeiben felépült temploma mai napig Erdély egyik legtágasabb református műemléktemploma.