Ha valahol utcai botrány, vagy bűntény történik, kihallgatják a szemtanúkat. És akkor derül ki, hogy ugyanazokra az eseményekre, vagy körülményekre mindenki másképpen emlékezik.

Így van valahogy a világtörténelem nagy eseményeivel is. (Persze, hogy mik az igazi „nagy események”, azt csak sokkal később tudjuk meg.) A bűntény, amit ellenünk, budapestiek ellen elkövettek, fölösleges és égbekiáltó bűntény volt. Természetesen másképpen értékeli, aki akkor katona volt – esetleg éppen hadvezér – másképpen a diplomata, a munkás, a kereskedő, vagy a paraszt. És talán el sem tudja képzelni, aki csak szülei, idősebb ismerősei elbeszéléséből, vagy az egykori újságok nem egészen megbízható közléseiből értesült ezekről a hónapokról.

Az emlékezés sohasem megbízható. Az emlékek az idők folyamán összemosódnak, rokonszenv, ellenszenv, politikai nézetek, változások kuszálják, másítják az átélt, vagy csak hallott dolgokat.

Ez az írás egykorú Budapest ostromával: egy egyszerű, ferencvárosi asszony naplója, amelyben nem szerepel semmi utólagos szépítés. Sebtiben, naponként egy pepitafedelű füzetbe firkált feljegyzések, egy magányos asszony feljegyzései, aki férjének halála után megpróbál új otthont teremteni magának és boldogságát is megtalálná egy új, nagy szerelemben. De otthonán, szerelmén végiggázol a könyörtelen harciszekér. Marad-e ereje, hogy újrakezdje életét a romok fölött?

• Tortoma Kiadó, 2016
• Papír/kemény borító
• 192 oldal
• ISBN 978-973-8995-37-6