Kíméletlen irodalom Balogh Attila kötete, 13 lírai esszé a kiszolgáltatottságról. A Magyar Cigánytelep Köztársaság megrázó leírása nem(csak) extrém utazás olyan életvilágokba, melyeket legtöbben nem ismerünk, hanem a magyarság és kereszténység vakfoltjainak számbavétele (Adyhoz hasonló indulattal pöröl mindkettővel), lírai szociográfia, érzelmes múltkeresés és mágikus horror egyszerre. "Alanyi frázisokkal és az ehhez tartozó, népviseletbe kényszerített ragacsos szenvedéstörténettel, hitelesen ugyan, de még mindig csak a romok alól merek jajgatni irodalmivá egy-egy emléket." Cigányság és magyarság közös romkocsmában, de külön asztalnál múlatja az időt évszázadok óta, de Balogh, bár pontosan ismeri mindkét nép történetét és jelenét, nem tud, nem is akar kilépni a számára egyedül hiteles individuum nézőpontjából."Nincs kollektív emlékezés", írja, az ő etnikai irodalma hasonló Kertész Imre zsidóságához: létmetafora. A dögkút mélyén állattetemeket fajta és nagyság szerint rendezgető, mozgássérült kisfiú, akinek fejét hol egy mentőautó kereke alá kényszerítik a gondozók, hol kamaszként asszonyi ölekbe hajlik, a mindig bepisilő nyomorék gyerek és a cigánytelep szélén álldogáló férfi élménye közös: "nem hittem el, hogy engem lehet szeretni". (Kerényi György)

• Lector Kiadó (Marosvásárhely)
• Kiadási év: 2014
  
• Méret: 10 x 17,5 cm
• ISBN: 9786069343753
• Kötés: puha borító
• Oldalszám: 92