Egyértelmű Habsburg-ellenessége, szociális lelkifurdalása, a nyomorúságos életeket magához ölelő hazaszeretete. Ezt fejezte ki legnagyobb hatású verseskönyvében, kuruc dalainak gyűjteményében, a Kuruc nótákban (1896). A millennium évében jelent meg ez a könyv. A költő egyszeriben hangot váltott. Nyilvánvalóan hatott rá Thaly Kálmán kuruckor-idézése, jól stilizált, eredetinek ható kuruc énekeinek népszerű könyve. De amit ő ír, merőben más. Alig archaizál, megtalálja a kuruc nyelv korszerű megfelelőjét, és beleönti minden vágyát a Bécstől független, uraitól megszabadult, demokratikus hazáért. Egyike volt a legnagyobb magyar könyvsikereknek. Hamarosan három kiadást ért meg.Következnek az Anakreoni dalok: a hajdani görög poéta jelmezében és stílusában vall az öregedésről. Méghozzá nem keserűen. Ez a hatvanéves budapesti Anakreon - a könyv 1910-ben jelent meg - szereti az életet, gyönyörűségeket talál az élemedett kor lehetőségeiben, nem siratja az elmúlt ifjúságot, hanem szeretettel vall a helyére lépő új, ifjú nemzedékekről. Apró remekművek sora ez a gyűjtemény. És az olvasók most is lelkesen fogadják a mindig megújulásra képes, egyre virtuózabb formajátékú költőt. Senkinek sem az ellensége, senkinek sem a párthíve. Kormánypárt és ellenzék, istenhit és materializmus, jövő és múlt között olyan középhelyen áll, hogy neve semmiféle zászlóra nem írható. Még csak nem is prédikálja a szeretetet, mint Szabolcska, hanem éli. Bírál, de nem gyűlöl. Hazafi, de nem nacionalista. Kitűnő költő, de nem népét vezető vátesz. Irodalomtörténeti feladataink közé tartozik végre igazságot szolgáltatni emlékezetének, és méltó helyére helyezni költészetünkben. (Hegedűs Géza)