Részlet a könyvből:

A gyártelep, alacsony üzemépületeivel a sűrű ködben, elmerült városra emlékeztetett. Már javában folyt a délutáni műszak. Csend és mozdulatlanság volt mindenfelé az udvarban, csak tompa gépzakatolás hallatszott; néha egy-egy ládákkal megrakott társzekér döcögött kifelé az udvarból a második számú kapuig vezető sáros kocsiúton és Pajtás, Megyeri bácsi fekete monoklis kölyökfoxija ugrabugrált a mély és csipkézett keréknyomok között. Időnként vidáman felvakkantott, aztán máris belekapott valamilyen, úton-útfélen heverő hulladékanyagba és maga után ráncigálta.

Burján Imre segédművezető kilépett a szövőgyár szelfaktorépületének vasajtaján és sietve megindult az úton, de alig tett néhány lépést, amikor Baloghné, egy fiatal, fejkendős fonóasszony utána kiáltott:

- Szilvás elvtárs telefonált, menjen fel az übébe.

- Nem mondta, mit akar? - szólt vissza Imre.

- Majd megtudja tőle.

Imre egy pillanatig habozott, aztán visszament a szelfaktorba, onnan a kikészítőn és a festőműhelyen át hamarabb lehetett eljutni az irodaépületbe, csak egy kacskaringós csigalépcsőt kellett megmászni, amely az emeletek hátsó feljáróit kötötte össze. 

• Jó állapotú antikvár könyv
• Regény
• Kiadó: Révai Könyvkiadó Nemzeti Vállalat
• Kötés: Félvászon
• Oldalszám: 197