H. G. Wells több mint író. Hirdetője egy olyan hitnek, amelynek dogmái öntudatlanul is élnek mindenkinek a szívében, aki Ember: Homo sapiens. Aki érzi ennek a szónak kiölhetetlen, eldorbézolhatatlan, sem cinizmusba, sem álmodozásba bele nem fojtható, égető és sajgó felelősségét. Aki nem mondja, hogy eddig is mindig rossz volt minden, tehát álljon a pokol mindörökre. Aki hiszi, hogy meg lehet tenni az utat a sírtól a bölcsőig kevesebb könnyel, kevesebb vérrel, kevesebb verejtékkel és több tisztasággal, több életörömmel, több igazsággal. Aki tagadja, hogy ez a mai, szenvedésektől és szenvedélyektől eltorzított ráncos majomarc az emberiség igazi arca volna.

Gyorsan elintézik az ilyen papot a lusták és az érdekeltek. Ráragasztják a homlokára a régi cédulát: javíthatatlan álmodozó. De Wellsben az ókori költő fantáziájával az újkori tudós fölkészültsége ölelkezik. Az angolszász faj naívságával, de egyúttal az angol-szász faj gyakorlati realizmusával markolja meg a problémáit. Nem várja a messiást a délibábos messzeségből, de a tudomány gépkocsiján robog egészségesebb tájak felé. Bátor, jószemű soffőr, milliók pihegő reménysége száll utána fölfedező útján...

• Jó állapotú antikvár könyv
• Vidám regény 
• Fordította: Szinnai Tivadar
• Kiadó: A Pantheon Irodalmi Intézet R.-T. Kiadása, Budapest
• Kiadás éve: é. n.
• Oldalszám: 254