Kiss Jenő könyve didaktikus célkitűzéssel készült. Az igehirdetésre készülés sokféle és bevált módja közül egyet jár végig és mutat be aprólékosan. Idővel termé­sze­tesen kinek-kinek meg kell találnia a sajátját. A saját hangra és készülési módra találáshoz viszont kell egy mérce, amit el kell sajátítani, ami általános eligazítást ad. A szerző, ezt a célt segítendő, őszinte szavakkal, lépésről lépésre vezeti végig olvasóit az egyes készülési fázisokon. Közben műhelytitkok tárulnak fel. Lelki­pásztori szolgálatunk legdöntőbb mozzanata, hogy az elméletben megtanultakat át tudjuk-e ültetni a gyakorlatba. Kiss Jenő példái ezért a hídverésre tanítanak.

Göröngyös út az, amely az íróasztaltól a szószékig vezet, de a hűséges munka, a készülés fázisaiban tanúsított alaposság vonzza a Szentlélek megtermékenyítő áldását. A készülés közben mindennek arra kell irányulnia, hogy gyúlékony anyagot készítsünk. Elő kell készíteni azt, ami majd lángot foghat az Isten lángot adó csodája nyomán. Tűz nélkül nincs láng, de gyúlékony anyag nélkül nincs lángra kapás (1Kir 18,31kk).

Kiss Jenő a különböző iratcsoportokból vett textusokat a Szentírás üzenete iránti kíváncsisággal, szakmai alapossággal, körültekintő szakirodalom-használattal, lelki mélységeket megjárva, csomópontokra figyelve, személyes-ségre törekedve bontja ki a textusokat. Ráhagyatkozik a textus belső dina-mikájára, és a református keresztyén hangnemű megszólaltatásra igyekszik.