Egy a marosvásárhelyi Teleki Tékában lappangott és „felfedezése” után nyomdafestéket látott 19. századi naplót tarthat kezében az olvasó. Kézdiszentléleki Kozma Katinka erdélyi nemesi család sarja, akinek 1863–1865 közötti sorai megőrződtek számunkra. Az akkor 14–15 éves bakfislány, meglepő-e vagy sem, nagyon hasonlít mai társnőire: sokat unatkozik, kalandokra és utazni vágyik, egyszóval: változatosságra. E lányszív-állandók mellett azonban vallomása egyben korának izgalmas lenyomata is. Az akkori irodalmi divatok, társadalmi átalakulások, az Erdélyben és Magyarországon zajló nagy léptékű folyamatok szintén nyomot hagynak e napló (amúgy is gazdag, ízes kiegyezés korabeli nyelvének) szövetén, mely ráadásul a mikrotörténelem, a kis lépték és közeli perspektíva előnyeit is magáénak mondhatja. Az államférfiak mellett itt, most, végre, egy korabeli kisasszony is megszólal.

Sajtóvisszhang:

Borcsa János: Kozma Katinka 19. századi naplója. Eirodalom, 2013. június 28.