Lanciani Rudolf: A régi Róma, a legújabb ásatások világításában

Azok között, a kik Olaszországot és fővárosát 1870 óta nem látták, igen keveseknek van tudomásuk arról, mily forradalmon ment át Rómában a közmunkák ügyosztálya. A hivatalos kimutatásokból, melyeket rendelkezésemre bocsátottak, kitűnik, hogy 1872. januárius 1-től kezdve 1885. deczember 31-ig 82 angol mérföld hosszaságra terjedő új utczákat nyitottak meg, köveztettek ki, csatornáztak és építettek fel; új városnegyedek keletkeztek, a melyek 4,647.517 négyszögméter területet foglalnak el; 3094 ház épült fel vagy bővült 95.260 szobával; 135 millió lírát költöttek köz hasznú és érdekű czélokra; a lakosság pedig, a mely 14 év előtt 244.000 lélekből állott, ma messze túlhaladja a 379.000-et is.

Ezen statisztikai adatokat nem azért iktatom ide, hogy föltünést keltsek azok körében, a kik még ma is úgy vélekednek, hogy Róma a "halál városa" és Olaszország nem más, mint egy "földrajzi fogalom". Csakis azért idézem ezeket, mivel összeköttetésben állanak Róma régészetével. Rómában lehetetlen csak egy maroknyi földet is felásni a nélkül, hogy valami váratlan leletre ne akadjunk, és így könnyű megértenünk, mily roppant nagy mennyiségű fölfedezésnek kellett történnie akkoriban, mikor az igéret ezen földjéből 270 millió négyszöglábat ástak fel. 

• Jó állapotú antikvár könyv
• Fordította: Lubóczi Zs.
• Kiadó: A Magyar Tudományos Akadémia, Budapest
• Kiadás éve: 1894
• Oldalszám: 367