Részlet a műből:

Galambvadászatra indultam, hiszen mézgalambnál, a csókmadárnál nincs pompásabb falat! Aszalóan sütött a nap. Árnyékot kerestem és észre se vettem, hogy mélyen betévedtem az Ősök Erdejébe. Itt hüs a levegő, itt minden élő hallgat, de titokzatos szemek leselkednek az indák sürüjében. Pik-pak: csőr koppan halkan egy korhadt fatörzsön, megrezzennek a lombok, fény-sugár csikázik át a sötét fakoronán és ime - akár a kilőtt nyil - felröppen a félénk de vidám, eleven csókmadár! Hányszor lestem rá hiába! Mióta sóvárogtam utána, mig végre sikerült elfognom. Elmondom, hogyan.

Kinosan vergődtem a járhatatlan erdőn. Éhesen, szomjasan, fáradtan verekedtem a lábam köré fonódó erős, kegyetlen, kusza indakarokkal és már késő délután lett, mire elértem az erdő szélét, ahol már intettek felém a tartó-föld zöld hullámai a szélső fák mögül.

• Közepes állapotú antikvár könyv
• Regény
• Fordította: Szinnai Tivadar
• Kiadó: Phanteon Irodalmi Intézet Rt
• Kiadás éve: 1926, Budapest
• Kötés: Vászon, kemény táblás
• Oldalszám: 174 oldal.