Lew Tolsztoj: Polikuska
Antikvár könyv, gerince sérült
Regény
Fordította: Moly Tamás
Kiadó: Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.-T. kiadása (Budapest)
Kiadás éve: é. n.
Oldalszám: 127
Részlet a könyvből:
"Ahogyan parancsolni méltóztatik, úrnőm! Csakhogy hát kár ezekért a Dutlovokért. Valamennyi kemény fickó, kivétel nélkül, de ha már nem adunk senkit a szolgaszemélyzetből, nem kerülhetik el, nekik kell állítani katonát - mondotta az intéző. - hiszen már most is mindenki rájuk mutat. Különben is... ez az ön akarata szerint történik!
És most rátette jobbját a balkezére, mind a kettőt eltolta a hasától, fejét áthajtotta a másik oldalra, szinte csámcsogva behúzta keskeny ajkát, elfordította szemét és elnémult azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy sokáig hallgat és ellentmondás nélkül veszi tudomásul az egész butaságot, amit a nagyságos asszony fog majd néki erre felelni.
Ez volt az intéző a szolgaszemélyzet jobbágyai sorából, beretváltan, hosszú kabátban (egészen különös "intéző-szabással"), aki egy őszi estén állt úrnője előtt, hogy megtegye jelentését. A nagyságos asszony fogalmai szerint ez a jelentés abból állt, hogy meghallgasson elszámolásokat elintézett gazdasági esetekről és közöljön intézkedéseket eljövendőkről. Mihajlovics Jegor intéző fogalmai szerint a jelentés szertartása, mely abból állt, hogy kifelé fordított lábujjheggyel, egyenes tartással áll a sarokban, arccal a pamlag felé fordulva, meghallgat mindenféle fecsegést, mely nem tartozik a tárgyhoz, és különböző módon ráveszi a nagyságos asszonyt, hogy végül gyorsan és türelmetlenül mondja: "Jól van, jól van! Mihajlovics Jegor minden ajánlatára."