Meyer Konrád későn és nehezen lett íróvá. Egyik klasszikusa az ujabb német irodalomnak, s harmincz esztendős korában még nem volt kifogástalan a németsége. Ritka eredeti tehetség, férfikora derekáig mégis pusztán abból állott irodalmi munkássága, hogy német történelmi tanulmányokat fordított francziára. Arra gondolt, hogy a franczia nyelv magántanára legyen valamelyik egyetemen; későbben jogi pályára, azután festőnek készült; hivatalt akart vállalni, s csak magának szándékozott verselgetni. Párisban, Münchenben, Olaszországban kereste élete czélját, pedig lelknek minden szála szülőföldjéhez, Svájczhoz kötötte, melynek történetéből merítette főbb munkáinak tárgyát. Mikor végre írni kezdett is, vers- és dráma-témákat forgatott fejében, pedig az elbeszéléshez legtöbb a tehetsége. Egész élete csupa merő ilyen ellentét. A legerősebb elmék s a leghiggadtabb emberek egyike, s élete folytában kétszer kerül az őrültek házába. A történet legpompásabb korszakát, a renaissancet festi legnagyobb kedvvel munkáiban, Rubens a kedves festője, - maga meg a legszürkébb polgári életet éli, hivatalnoki egyszerűségében. 

• Jó állapotú antikvár könyv, borítója kopottas
• Klasszikus Regénytár, szerkesztik: Ambrus Zoltán és dr. Voinovich Géza
• Fordították: Kelen Ferencz - Balla Mihály, Voinovich Géza - Nyitáry József
• Kiadó: Révai Testvérek Irod. Int. R.-T.
• Kiadás éve: 1904
• Oldalszám: 463