Pásint Ödön (1900–1950) életútját máig két nagy kérdőjel keretezi: születése és halála legendák övezte rejtélye. Az előbbiről legyen elég itt csak annyi, hogy az egykori bennfentes szóbeszéd szerint nem csupán Bethlen István miniszterelnök személyi titkára volt, hanem negyedik (sorrendben első) fia is, egy erdélyi unitárius papnétól született „szerelemgyereke” – az utóbbiról pedig, hogy családja, barátai szerint az ÁVH sorozatos zaklatása hajszolta öngyilkosságba. Ám további kutatásra ösztönöz az is, hogy szerepéről, személyes vállalásairól a kortársi emlékezet jóval többet sejtet, mint a gyéren fennmaradt, jobbára semmitmondó iratok. Okkal gyanítható hát, hogy informális hatóköre messze túlterjedt hivatali beosztásán egy sor kényes, különös diszkréciót igénylő ügyben. E mostani pályakép-rekonstrukciót kettős szándék vezérli. Egyrészt, hogy forrásközelből vizsgálja, valóban így volt-e, másrészt, hogy Pásint kiterjedt kapcsolatai révén egyúttal felidézze a trianoni „elsodort nemzedék” megannyi érdemes alakját – főként a „hivatásos kisebbségmentők” egyéni tragédiákban bővelkedő sorsrepertoárját.

• Kriterion Könyvkiadó (Kolozsvár)
• Megjelenés: 2012
  
• Kötészet: keménykötés, varrott
• Méret: 17x24 cm
• Oldalszám: 244
• ISBN: 978-973-26-1067-1