AZ OLVASÓHOZ

Mint sírfeliratban haló

porából szól a holt, szerencse

kényére bízva, hogy csaló

szavát a kő kinek jelentse

- míg élt, holtként rendezte el,

hogy holtában élőként szóljon,

s így volta (e kényszerű csel

segítvén) füssté ne oszoljon -,

úgy szólok tehozzád, koholt

személy, hogy nem koholt valómat,

mely énnekem terhemre volt,

vedd át könnyű útravalónak.

Mint téged én, koholj te így

engem magadnak, s légy megértő,

s a bút vígan vedd, mit irigy

percében rád tukmált a költő.

Valóban, én ilyen fonák

számadást vetettem a művel:

életemnek gondját-baját

osztottam csak meg a betűvel;

a kép homályos, fekete,

bár kendőzi kényes szemérem,

mint komor felhők serege,

csak szélén csillan meg fehéren.

Úgy jártam én is, mint ama

Ferkó, kit megrúgott a pejkó,

neve pedig János vala,

csak a rím kedvéért lett Ferkó.

Verseim egy búba merült

embert mutatnak. Vígan élt ő,

de csak bújában sikerült

a rím-lelés: - ezért lett költő.

1944

• Kiadó: Hargita Kiadóhivatal (Csíkszereda)
• Kiadás éve: 2015
• Sorozatcím: Székely Könyvtár
• ISBN: 978-973-7625-72-4
• Oldalszám: 125