Tormay Éva: Forgószinpad

- Végre itthon! - szaladt végig Olga örvendezve a beporosodott lakáson. Szobája ajtajában hirtelen megállt, egy pillanatig nem tudta, mit is kezdjen magával. Mellékesen eszébe jutott, hogy kalapját, kesztyűit s kis utazótáskáját fölösleges továbbra is kezében szorongatnia. Nagy ívben díványára hajította őket, azután, már magától érthető folytatásként az ablakhoz sietett és egy rántással felengedte a rolót. Hagyta, hogy végig felszaladjon. A zsineg ugrálva verődött neki az üvegnek. - Most az egész nyári piszkot befújja a szél! - futott át rajta, miközben kinyitotta az ablakot. Türelmetlenül vállat vont: - Holnap úgy is kezdődik a nagytakarítás, - és kihajolt az ablakon.

- Holnap, olyan sok minden kezdődik, holnap! Egy egészen új év. - Iskolában és egyetemen belerögzött szokásból a tanév kezdete jelentette számára az igazi új esztendőt, az ősztől tavaszig tartó év kezdetét, míg a nyár, mint különálló egész, önmagáért való, területen és időn kívüli, zárt birodalom volt.

- Milyen jó mindig beleindulni a nyárba, - végtelen hosszúnak és gazdagnak tünő idő, tele millió tervvel, - aztán lassan belefárad az ember a semmibe s milyen jó, mikor így vége van, el lehet felejteni és millió új tervvel újrakezdeni az évet. A visszaemlékezés számára most csak néhány elégedetlen gondolat jutott. - Zsúfolt penziószoba, ahol semmi se találja meg a maga természetes helyét. És ahol sohase lehet egyedül, mert anyjával kell megosztania... 

• Antikvár könyv, gerince sérült
• Regény
• Kiadó: Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság, Budapest
• Kiadás éve: é. n.
• Oldalszám: 272