Török Rezső: Garas nélkül I-II. kötet

Egyszer majd ha gazdag pihenésem lesz, mert elfáradtam a csavargásban, megvásárolok valahol egy távoli vad erdőszélet, kertemnek.

Bekerítem erős drótszövettel (mert a tulajdonomra szenvedélyesen féltékeny vagyok) és kemény kaput készíttetek s jól ellátom a kerítés tetejét is tüskedrótok tabujával.

Akkor utat vágok a drágalátos erdei tisztásig, amin aztán a fatörzsből való házamat felépíttetem.

És azontúl nem szabad abban a kertben egyetlen eleven fát megfűrészelni, vagy fejszével érinteni. Sem kaszálni a füvet, sem elsöpörni a lehullott lombot. Az én kertem az és úgy legyen, amit és ahogyan a nagyságot Természet kigondolt és remekbeformált. A lehulló levél rothadjon békésen a fák alatt, a fű nőjön meg és sárguljon el és dobja szerte magjait, hogy új, zsenge füvecskék dárdázzanak elő a húmuszból. 

• Antikvár könyv, borítója kopottas
• Regény
• Kiadó: Nova Irodalmi Intézet, Budapest
• Kiadás éve: 1942
• Oldalszám: 358