Francis Jammes: A nyúl regénye

A KAKUKFŰBEN meg a harmatban, amelyről Jean de La Fontaine mesélt, Nyúl úr a vadászatra fülelt és fölkapaszkodott a puha agyagösvényen és félt a tulajdon árnyékától és a cserjék elmaradoztak, ahogy tovafutott, és kék tornyok bukkantak föl völgyről völgyre, s ő rohant, hegynek föl, hegyről le, ugrásai alatt meghajlott a fű, melyen csöppek sorakoztak, s ő így, sebes röptében, testvére lett a pacsirtának, s átvágott a megyei utakon, s a jelzőtábla előtt egy pillanatig tétovázott, mielőtt befordult a dűlőre, mely naptól fakó és döng az útkeresztezésnél, s odébb belevész a néma és sötét mohába.

Ezen a napon majdnem nekiment a tizenkettedik kilométerkőnek, Castétis és Balansun közt, mivel két riadt szeme nem elől van, hanem oldalt. Hirtelen megtorpant; szája, mely természettől fogva hasított, alig észrevehetően megremegett, úgy, hogy kivillantak a metszőfogai. Aztán polgárias, szalmaszínű kamásliját is, elnyűtt, csorba körmeit is megpihentette kissé. S átszökkent a sövényen, összegombolyodva, hátracsapott füllel. 

• Antikvár könyv, gerince sérült
• Kiadó: Révai Kiadó, Budapest
• Kiadás éve: 1944
• Oldalszám: 109