Magyarországon a törekvések lexikon kiadására a reformkorig nyúlnak vissza. Az első Magyarországon kiadott átfogó lexikon a német Brockhaus Conversations magyarításaként kiadott Közhasznú Esmeretek Tára volt.

Az első magyar szerkesztésű munka az Egyetemes magyar encyclopaedia. A Szent István Társulat 1859-ben indult vállalkozása, mely pár kötet után megakadt. Az első teljes mű a Magyar Lexikon[1] Ezt követte A Pallas nagy lexikona majd ennek korszerűsített változata a Révai nagy lexikona. A 2 háború közt megjelent Tolnai Világlexikona, Dante és Gutenberg lexikonok népszerűsítő jellegűek voltak, az Új Idők Lexikona sem érte el a Révai egykori terjedelmét és szakmai színvonalát. Az 1950-es években Vas Máté elképzelései alapján elkezdték tervezni a Magyar enciklopédia kiadását, melynek szerkesztésénél a francia Larousse, illetve az 50 kötetesre tervezett Szovjet nagy enciklopédiát vették figyelembe. A Magyar enciklopédiára egy sor szaklexikon épült volna. A gazdasági s politikai lehetőségek miatt e formában a mű nem valósulhatott meg, de az összegyűjtött anyagot felhasználva elkészítették az Új magyar lexikont.

A második világháború után Magyarországon elsőként kiadott hatkötetes – A Pallas nagy lexikona mintájára készült – lexikon, mely az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg. A szerkesztés 1958-ban zárult, nagy része Berei Andor munkája. Az 1. kötet 1959-ben, a 6. 1962-ben jelent meg. A legnagyobb figyelmet a politikai, gazdasági, statisztikai adatokra fordították. Félmillió példányban kelt el. 1972-ben és 1981-ben kiegészítő kötetei jelentek meg. Több változatlan utánnyomást ért meg; mára már erősen elavult tartalmát s szemléletét tekintve egyaránt, de már a saját korában is sok kritika érte szűkszavúsága, pontatlansága miatt.