Részlet a kötetből:

"La Teuse belépve a templomba, seprűjét és porlóját az oltárhoz támasztotta. A lugzásnál késett el. Keresztül ment a templomon, hogy az „Ur Angyalára" harangozzon és siettében még jobban sántított s verte magát a padok széléhez. A meztelen, durva fonatú kötél a padozatról nyúlt le a gyóntatószék mellett és vastag hurokban végződött, melyet a sok kéz bepiszkolt; és ő egész súlyával bele nehézkedve, szabatos rángásokban húzni kezdé, aztán neki dőlt, szoknyáiba csavarodott, főkötője keresztben állt és széles arcza csaknem kicsattant a vértől.

Miután főkötőjét könnyed legyintéssel helyreigazitotta, la Teuse szuszogva, elkezdett az oltár előtt seperni. Az emelvény szétmálló deszkái közzé 1 por mindennap bele vette magát. A seprű ingerült serczegéssel piszkálta ki a szögleteket. Azután levette az oltár szőnyegét és haragudott, midőn látta, hogy a nagy felső oltárteritőnek, mely már húsz helyen is ki volt javitva, épen a közepén a hosszú használattól megint egy lyuka támadt; a két rétbe hajtott alsó teritőt is lehetett látni, mely oly elnyűtt és átlátszó volt, hogy a festett fából csinált oltárba beillesztett szentelt követ is ki lehetett rajta keresztül venni, - kiporozta ezt az elviselt fehérneműt, s porlójával letisztitotta a felhágót, melyhez odatámasztotta a szertartásnál használt, kemény táblára nyomtatott imádságokat. Aztán székre állva, lehúzta a keresztről és két gyertyatartóról a sárga pamutszövetből készült burkokat. A réz tele volt sötét foltokkal."

• Antikvár könyv, borítója kopottas
• Regény
• Nyomatott Bartalits Imrénél, Budapest
• Kiadás éve: 1882
• Francziából forditotta: Tarnay Pál
• Oldalszám: 200