Az újonnan épült Madison-Square-palota felavató hangversenye volt a szezón fénypontja. Egyike volt ez minden idők legkiválóbb hangversenyeinek. A zenekar kétszázhúsz emberből állt, és minden egyes hangszeren világhírű művész játszott. Karmesternek megnyerték a legünnepeltebb élő zeneszerzőt, egy németet, aki ezért az estért hallatlan tiszteletdíjat: hatezer dollárt kapott. A belépődíjakon még New-York is megdöbbent. Harminc dollár volt a legolcsóbb hely, és a jegyspekulánsok a páholyok árát kétszáz dollárra és még magasabbra is felverték. Aki valamiképpen szerepelni akart, annak ott kellett lennie. Este nyolckor kattogó, idegesen reszkető automobilok ostromolták a 26., 27. és 28. utcát és a Madison-Avenue-t. A jegyárusítók, akik életüket száguldó automobilok kerekei közt töltik el, a tizenkét fokos hideg ellenére verejtékesen, kezükben egy csomó dollárbankjeggyel, vakmerően vetették magukat bele a vadul dübörgő kocsik végnélkül hömpölygő árjába. Felszöktek a kocsik lépcsőjére, a vezető ülésre, sőt még a tetőre is, és megpróbálták rekedten búgó hangjukkal túlbömbölni a mótorosok gyorstüzét. 

• Antikvár könyv, gerince levált
• Regény
• Fordította: Nitsch Lőrinc
• Mádodik kiadás
• Kiadó: Az Athenaeumi Irodalmi és Nyomdai R.-T. Kiadása
• Kiadás éve: é. n.
• Oldalszám: 510