Tóth Béla: Vasárnapok

DIES IRAE

- ... Kicsoda maga?

- Maga kicsoda?

- Semmi köze hozzá.

- De magának se ahhoz, hogy én ki vagyok.

- Nem is vagyok rá kiváncsi.

- Hát akkor miért kérdezte az imént?

Erre a professzor nem tudott megfelelni hirtelenében; és az ábrázata egy kicsit ostobaforma lett. A villamoson pedig mindenek mosolyogtak, kiváltképen a hölgyek.

A hosszu, vékony orru, kormos, szőke szakálu lakatoslegény megérezte, hogy a közvélemény vele tart; hát megint elmondta, amit elmondott a veszekedés alatt már vagy hatszor:

- Kérem, munkából jövök, a zsebemben van egy kalapács. Ez mellém ül, és azt mondja, hogy nyomja a kalapács: üljek arrább. Azt mondom: üljön ő, ha neki tetszik, hiszen ú van szélrül, én nem tolhatom odább a kocsi oldalát. Akkor meg azt mondja nekem: csiba!... 

• Antikvár könyv, Gyűjtői állapotban
• Félbőr kötés
• Ex librist tartalmaz
• Kiadó: Légrády Testvérek Kiadása, Budapest
• Kiadás éve: é. n.
• Oldalszám: 327