Turcsányi Ervin: A kisördög

Mikor még a bölcsőben feküdt, emlékszem, azt mondta anyánk:

- Nézzétek, milyen csúnyácska!

- Inkább szépnek látnám - szóltam vissza.

- Csitt, te kölyök! - riadt meg anyám. - így kell róla beszélni, míg a szent keresztvíz nem érinti, s nem ajánlja István pap az Úr kegyelmébe! Különben kicseréli a gonosz!

Akkor Panni húgocskámmal nagyon megriadtunk, s csak úgy szólongattuk: az a girhes, az a nyiszlett, hogy félrevezessük a rosszakat.

Mégsem vigyázhattunk eléggé, mert a rút poronty hamarosan gyengélkedni kezdett, arcára ráncos, csúf vonások költöztek.

- Váltott gyerek ez, bizony! - sopánkodott Bucsi Mári a szomszédból, s arra utalt, hogy a gonosz máris kicserélte az apróságot a maga kölykére.

Apám, aki keveset volt józan, talán kevésbé félt a boszorkányoktól, s így védte:

- No, tán csak a hasa csikar.

- Menjen, maga ember, nem ért hozzá, ha így beszél, csak felbátorítja a rosszakat!

Az én szörnyszülött öcsém meg csak rugdalózott és nyivákolt, keserve betöltötte az egész házat. Gyakorlatias és anyás húgocskám, ha senki nem figyelte, masszírozgatta a pociját, s szemmel láthatóan enyhített kínjain. 

• Nagyon jó állapotú antikvár könyv
• Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
• Kiadás éve: 1987
• Oldalszám: 228