Kozma Tamás: Ami engem illet
A líra átváltozásainak és folyamatos átértékeléseinek korában talán mégiscsak van esélyük azoknak a verseknek, amelyek egy kultúra kontextusában a lelki és intellektuális teljességre törekvés bizonyosságát és értékszintjét közelgetik. Akadnak költők, akik nem „szégyellik” például a derűt. És azt is tudják, hogy a vallomás: nem feltétlenül sirám és panasz; a panasz pedig önmagától/önmagában még nem líra. Ezt néha ilyen egyszerű természetességgel kell tudatosítani! ...Kozma Tamás Villon-ra és Csokonaira emlékeztető attitűddel, teljesen kész költőként lépett első két kötetével a közönség elé. Valami olyasmit hozott, ami annyira hiányzik a kortárs költészet világából, ahol lassacskán már a madár se jár... Vagy jár? Kozma Tamás azt írja: „Felém egy ideje madár se jár. Bokáig állok a jóban.” A vers (beszédes) címe: A világ kártalanítása. Alcíme pedig a „lírai én” példás magatartásáról ennyit rögzít: a költő „nyugalmat tanúsít, midőn a porszívó bedöglik”… Vibráló derű, nyugalom, önirónia, és ahol a madár se jár, nos ott (itt) még a madár is jár. Minden csoda együtt, ami csak versnek, olvasónak kijár.
Kiadó: Pont Kiadó
Kiadás éve: 2012
ISBN: 978-963-9957-55-8
Oldalszám: 56