A „Pedro Páramo" (1955) a világon legtöbb nyelvre lefordított mexikói regény. Maga Márquez nyilatkozta egyszer, hogy miután felfedezte a Pedro Páramót hosszú részeket tudott belőle idézni, sőt végül teljes egészében megtanulta, annyira csodálta, annyira nem tudott betelni vele. Ebből nyert ihletet, hogy megírja remekművét, a Száz év magányt. Juan Rulfo (1917-1986) a forradalomban egész családját elveszítő, csendes visszavonultságban antropológusként tevékenykedő, de már életében is ünnepelt író.  Terjedelmében szerény, ám jelentőségében monumentális életműve a latin-amerikai kontinens legnagyobbjai közé emeli, kikerülhetetlen referenciapont a kontinens irodalmának megismerésében.A könyv címe a mű főhősének, Juan Preciado apjának nevére utal. Juan Preciado haldokló anyjának tett ígérete szerint felkeresi annak szülőfaluját Comalát és saját szülőapját Pedro Páramót, a vidék földbirtokosát és teljhatalmú kiskirályát. A század eleji mexikói vidék paraszti táját szimbólumok uralják: comalnak Mexikóban azt az öntöttvasból készült, nyílt tűzre helyezett edényt nevezik, amelyen a tortillát melegítik. Az apa vezetékneve, a páramo szó spanyolul ugart, kopár síkságot jelent. A gyökereit kereső főhőst az író saját nevére kereszteli. Voltaképpen nem is ő a történet főszereplője, hanem maga a lakatlan, kísértetek járta falu, ez a földi purgatórium, amely egyszerre létezik konkrét, fizikai és lelki, metafizikai síkon. Apja utáni kutakodása során Preciado csak az elhagyatott faluban bolyongó lelkekre támaszkodhat, az ő elbeszéléseikből ismeri meg a múltat, amely apránként magyarázattal szolgál a megdöbbentő jelenre.

• Bookart Kiadó
• Kiadási év: 2014
  
• Méret: 13 x 21 cm
• ISBN: 9786068351506
• Kötés: keménytábla
• Oldalszám: 180