A homokóra az „idő” hieroglifája. Így van tömör jelentése, behatárolható helye. Kívüle egyetlen időmérő – legyen az nap-, elemi-, vagy mechanikus óra – sem bír ekkora szemléletességgel.

Az „idő”-hieroglifa, a jelképekhez hasonlóan két irányból közelíti meg bensőnket. Szelíden, kellemesen, otthoniasan: ő a mi birtokunk, mi műveljük, élvezeteink forrása, munkánk gyümölcseinek hordozója, örömszerző, de ezt az örömet azonnal szét is rombolja, mert miközben telik és múlik, elpusztít minden földi erőfeszítést és szépséget is.

„A Homokórák könyve zseniális filozófiai meditáció az idő múlásáról.” (Bruce Chatwin)

"Az egyén és a kultúra életében létezik egy, haladás vakhiténél mélyebb gyökerű optimizmus, az a meggyőződés, hogy valahogy mindig lesz erőnk megoldani feladatainkat, hogy sikerrel átvészeljük az összes megpróbáltatást. Hogy képesek leszünk kitárulkozni, hogy jellemünk kirajzolódik a történelemnek nevezett időbeli projekción, és hogy a fényt és az árnyékot igazságosan osztják el mindenkinek.

Ennek a fajta optimizmusnak az alapja annak tudata, hogy végzetes sorsunk ugyan megmagyarázhatatlan, de nem értelmetlen. Az adódó helyzetektől függő, változékony akadályok és kísértések között halad, de a bátor embert utolsó lépésig elkíséri. Ezek mind őt igazolják. A személyt a fájdalom hitelesíti." (Ernst Jünger)

• Kiadó: Bookart Kiadó (Csíkszereda)
• Kiadás éve: 2012
• Oldalszám: 232
• ISBN: 978-606-8351-23-0