Áprily Lajos és Reményik Sándor a két világháború közötti erélyi magyar líra két meghatározó személyisége volt. Levelezésük 21 esztendőt ölel át – Reményik majdnem teljes költői pályáját. Egy mély és őszinte barátság tárul fel ezekből a levelekből. Életük eseményei elevenednek meg bennük – öröm és bánat, lélekgazdagító, költői ihletforrássá is váló élmények és családi tragédiák, betegségek és emberi szenvedések, az élet hullámhegyei és hullámvölgyei, amelyeknek közepette egymásban keresnek és egymásból merítenek erőt.De ez a 21 esztendő ugyanakkor a két világháború közötti korszak egészét is jelenti. Az erdélyi magyar irodalom születését a trianoni fájdalomból, kiteljesedését a „lehet, mert kell” teremtő akarásában, a költői mondanivalót olvasókhoz közvetítő lapok, folyóiratok teremtését, azok műhelytitkainak, belső harcainak, sikereinek és kudarcainak kitárulkozását, hitek kiépülésének és elszenvedésének, erők összeszedésének és elerőtlenedésének megannyi mozzanatát. A „hőskort”, a Kuncz Aladár és Áprily szerkesztette Ellenzék-melléklettel, a Reményik neve fémjelezte Pásztortűz szinte teljes történetét, a marosvécsi Helikont, a közös célokért való összefogást és a vitákat-viszályokat.