Nemzeti írásunk fontos szerepet játszik a jelképek megjelenítésében. Pécsi L. Dániel ezen könyvében minden címert rovásfeliratos szalag keretez...

Kukorelli István egyetemi tanár a kötet bemutatásakor elhangzott beszéde Budapesten 2014. május 30-án a TIT Stúdió Egyesület Székházában:

„Pécsi L. Dániel a „Címerekkel írt történelem” című – a mai nap megjelent – könyvéről műfaját tekintve három értékelő megjegyzést tennék:

- az első az, hogy a könyv heraldikai és földrajzi, ezen belül térképészeti szakkönyv;

- a második megjegyzésem, hogy a munka állam és kultúrtörténeti kézikönyv, ismeretközvetítő, képes történelmi olvasókönyv;

- harmadik, nem csak műfaji megjegyzésem, hogy a könyv egy elkötelezett végvári vitéz, nem karddal, hanem „pennával” írt-rajzolt nemzeti hitvallása.

Ami az első megjegyzést illeti, a könyv egésze igazolja, hogy Pécsi L. Dániel kitűnő heraldikus. Bevezet minket a heraldika világágba, hogy értsük és megértsük a címerek történelmi üzenetét, ami nem más, mint az összetartozás, a nemzeti identitástudat.

A címertani jelképek lexikona, az egyes ország és nemzetrészek címereinek történelmi hitelességű leírása nélkül minden bizonnyal nehezebben boldogulnánk a címermegfejtésekkel. E „mankók” és a vizualitást adó térképek segítségével elénk tárul, valósággal megelevenedik előttünk az egyes ország és nemzetrészek valós története.

Dániel fegyelmezett alkotó! Ismerve küldetéstudatát, szenvedélyességét, lánglelkűségét, óriási dolog ez, mert így válik jószándékúvá és hitelessé az egész életmű, az üzenet a Kárpát-medence más népei irányába is. Mert ez a könyv nem csak nekünk, magyaroknak szól.

A fegyelmezett jelképművész ars poeticája a könyvben is olvasható: „Az a jó címer, amelyik mindenki számára közérthető és szellemi üzenete a jelenen át a jövőbe mutató!” Címerei nem csak jók, kifejezőek, érthetőek, hanem szabályosak, színesek, szépek. Aki félreérti őket, valószínű nem érti a történelmet és a jó szándékot. Számukra Szent István király intelmeit ajánlanám nyugtató olvasmányként, különösen annak a vendégek befogadásáról és gyámolításáról szóló fejezetét.

Ami a második megjegyzést, a munka történelemkönyv jellegét illeti: valós és tárgyilagos történelemkönyvet írni iszonyúan nehéz vállalkozás. A könyv nagy érdeme, hogy nem kommentál különösen, történelmi tényeket közöl. Szembesíti az olvasót a földrajzi, néprajzi, az állam- és kultúrtörténeti tényekkel. Az előszóban is leírtam és most szóban is elmondom, hogy a történelmi Magyarországról szóló térkép nézetem szerint történelmi ténykérdés.

Az említett tények közül alkotmányjogászként a történelmi vármegyéket emelném ki, amelyekről a fiatalabb nemzedékek sajnálatosan keveset tudnak. Pedig a vármegyék a magyar alkotmánytörténet, a történeti alkotmány, a magyar állam tartóoszlopai voltak. A megyékre épült az ország és a kormányzás is. Aki a megyékhez nyúlt a magyar történelemben – szokták volt mondani – az mindig megbukott politikailag. Ha van valami folytonosság a több mint ezer éves államiságban – a Szent István-i királyi vármegyéktől az 1232-es kehidai oklevéllel jelezhető nemesi vármegyéken és a kiegyezés utáni polgári, törvényhatósági jogú megyéken át a mai megyerendszerig – akkor a vármegyei hagyomány biztosan az.

A harmadik, nem csak műfaji megjegyzésre térve, Dániel e könyvével nem tett mást, mint a maga művészi eszközeivel virtuálisan, de nagy képi erővel egyesítette a békediktátumokkal szétszakított nemzetet. A könyv gerincét – mintegy 150 oldalt – az ország és nemzetrészek címerei és címerleírásai adják. A szerző címereivel mozaikszerűen összeillesztette, kirakta a történelmi Magyarországot. Egy történelmi „Rubik kockát” tartunk a kezünkben, amit nem is olyan könnyű összerakni. A könyv nagy segítséget ad, kalauz is egyben, hogy a piros-fehér-zöld oldalak a helyükre kerüljenek, határok nélkül egyesítve a nemzetet.

Végezetül engedtessék meg, hogy a könyv rendkívül gazdag címlapjáról szóljak néhány szót, amely rengeteg üzenetet hordoz. A címlapon a történelmi nagycímer és a hivatalos állami címer mellett 30 ország és nemzetrész címere található. Közös bennük az alappajzs és az is, hogy a pajzsokon mindenütt a magyar Szent Korona nyugszik, amely Alaptörvényünk szerint megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.

Üzenet az is, hogy a kezdő évszám a címerszalagokon szinte mindenütt 1920. A kötetben is közölt Juhász Gyula Trianon című versét idézve: „Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá.”

Talán nem véletlen az sem, hogy a végvári vitéz könyvének címlapján és borítólapján az esztergomi Lazarus mester által 1528-ban készített első, Magyarországot és annak végvárait ábrázoló térképe áll. Vállalom a könyv címének Dani barátom által a könyvben elárult keresztapaságát és szívemből szól a könyvnek a kiállításokról jól ismert jeligéje is, miszerint: „Nemcsak nyelvében, hanem jelképeiben is él a nemzet”. Hozzátenném, nemzeti jelképeivel is egyesíthető virtuálisan a nemzet.

Jó dolog kézben tartani egy ilyen friss, nyomdaillatú, a mai napon megjelent, szép, tartalmas és küldetéses könyvet. Jó szívvel ajánlom, határokon innen és túl mindenkinek.”

• A Történelmi Magyarország ország- és nemzetrészeinek címerei, címerleírásokkal és térképmellékletekkel 
• Rovás Info Kiadó, 2014
• 176 oldal, puha kötésű, ragasztott, A4 méret
• ISBN 978-615-80332-9-9