Kenéz Ferenc: Szabadnak lenni mit jelent? Kolozsvár-oratórium Árkossy István grafikáival, Aradi József utószavával.

„A kapuja kilenc záros” – hallszik az ének emlékezetünkből, ahányszor csak Kolozsvárra gondolunk. S minden bizonnyal hallják azok is, akik soha nem fordultak meg a városban. Kedves olvasónk, némiképp egy korszak zárainak a „titkát” nyitogatjuk mi ebben a míves könyvben. Mert hiszen magát a zárat levenni nem tudjuk arról az emberöltőnyi időszakról, amit ott megéltünk.

Kezdetben nem állt szándékomban újra megírni azt a kort. Hiszen megírtuk azt akkor, amikor ott éltünk, mi mást írtunk volna? Ám időnként elkalandozva, visszakalandozva félmúltunkba egyre jobban kirajzolódott annak a másik városnak a hatalmas árnya, sötét látványképe, amit valahogy mégsem írtunk meg. S mennél inkább kirajzolódott az Aranykorszak érzelmi sugárfertőzésének a jele, annál parancsolóbb kényszer volt a lakat alá vont terrénum feltérképezése.

Ha te most azt kérdezed, kedves olvasóm, tulajdonképpen miért nem akkor írtam meg ezeket a tragikus árnyú történeteket, van rá feleletem: Te miért nem akkor kérdezted meg ezt, kedves olvasóm?

S ha azt kérdeznéd, milyen sorsok könyve ez? Kinek, kiknek az élete van benne? A romániai magyaroké, a kolozsvári magyaroké, az erdélyi magyaroké, a magyaroké, a románoké? A Ceausescu-rendszer kárvallottaié? A túlélőké? Kiknek a könyve ez? Azoké, akik e könyv idején fiatalok voltak? Középkorúak? Öregek? Nők voltak? Férfiak voltak? Idegenszívűek voltak? Nemzetiek voltak? Akik kalácsot ettek? Akik puliszkát? Kiknek a szabadságáról van szó ebben a könyvben?

Vagyis, ha azt kérdeznéd, kedves olvasóm, hogy akkor kiért is szól ez a könyv igaziból, biztatnálak, olvasd csak végig bátran, bizonnyal kihallod majd magad is a közismert, világirodalmi tanulságot: értünk szól….

(KENÉZ FERENC)