Szentimrei Jenő még a 19. században, Magyarországon született, ám élete javát Trianon után Romániában leélő újságíró, író, költő, a 20. század eleji erdélyi kulturális élet egyik tevékeny szervezője. Szentimrei életének utolsó éveiben a háromkötetesre tervezett önéletírásán dolgozott, jóval megelőzve kortársait, akik csak később láttak neki életútjuk feltérképezéséhez. Rossz korszakban fogott életútjának áttekintéséhez, hiszen egy korlátolt szemléletű korban próbált meg vallani egy azóta is nehezen megfejthető korszakról, mint a Monarchia bukása, a két világháború, a kisebbségi sors, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Nem csoda, hogy csak az első kötettel végzett, melynek jelentős része a gyermekkorról szól, színhelye pedig a 19. század utolsó évtizedének erdélyi kisvárosa, Nagyenyed. A könyv nem jelenhetett meg, noha mai szemmel olvasva sok helyütt érezhető a kor „követelményeinek'' való megfelelés. Oldalkorrektúrában maradt meg a munka. Nem csoda, ha a másik két kötetből csak néhány fejezet készült el. A kötet gondozója, Szabó Zsolt egyetemi tanár a befejezett regényhez függelékként hozzátette az elkészült fejezeteket, illetve vázlatokat. A szerző halála után felesége, Ferenczy Zsizsi kísérelte meg a második kötetet tető alá hozni, de erejéből szintén csak néhány fejezetre tellett, azok is főleg a saját kolozsvári gyermekkoráról szólnak, illetve néhány levéllel egészítette ki férje emlékezéseit.

• Kriterion Könyvkiadó (Kolozsvár)
• Sorozat: Romániai Magyar Írók
• Megjelenés: 2009
• Kötészet: keménykötés, varrott
• Méret: 14x20 cm
• Oldalszám: 680
• ISBN: 978-973-26-0948-4