Szeretjük Székelyföldet. Szeretjük, kik itt lakunk. Szeretik, kik jó szándék által vezérelve ide látogatnak. Szeretik, kik régi időkre emlékeznek, új időkre reflektálnak, követendő példát nyújtanak.

Deák András és Szőcs Szilárd idősek iránti tiszteletét fejezi ki ezen kötettel. A székelyföldi bölcs öregek egyszerűsége, életöröme, leleményessége magával ragadta a két fiatalt, és kamerájukkal rögzítették az erdővidéki egyszerű emberek világról alkotott képét. Idősebb asszonyok és férfiak meséltek életükről, falujukról, munkájukról, családjukról. A kötet végén a csattanó két gyermek megszólaltatása. Olyan életbölcsességeket fogalmaztak meg mindannyian, mely gondolatok munícióként szolgálhatnak az itthon maradáshoz, a szülőföld iránti szeretethez, ragaszkodáshoz. E kisfilmek készítése közben fogalmazódott meg a gondolat, hogy ezeket az értékeket jó lenne könyvben is bemutatni. Ennek az elképzelésnek a megvalósulását tartja kezében a kedves Olvasó.

Számomra ez a kötet a Benedek Eleknek tulajdonított gondolatot juttatja eszembe: „Isten minket ide a tenyerére vett, és ez a tenyér Erdővidék.”

A szerzők szándéka nemes, és az erdővidéki 47 személy visszaemlékezését tartalmazó kötetet újabbak fogják követni, bemutatva Székelyföld 1000 arcát, olyan emberek gondolatait tolmácsolva, akik – Tompa László szavaival élve – „itt fognak állni örökké, hogy Imre szorítja, Áron pedig, Áron nem hagyja magát”.

Demeter László