Egy bércalji falu. Szántója nagyon kevés, legföllebb rétjei, legelői s erdei. A falu felső végiben óriás kincstári fémkohó. Ez adott javarészben kenyeret az embereknek. A falu fele szekeres gazda s ezek jobbmódú és egészségesebb népek. A másik fele vánnyadt, éhenkórász kohómunkás. Éppúgy, mint a táj. Egy részében salakos, füstemésztette kietlenség, másrésze őserejű, búja rengeteg. Egy szekeres családról szól ez a történet és a bércek lakójáról, egy pakulárról. Az asszonyt nemcsak mindenki férfiszámba vette, hanem úgy is nézett ki, mintha asszonyöltözete csak álruhája volna. És másban, tulajdonaiban és szokásaiban is férfibb volt a férfinél. Pillantása kemény és firtató, vállai mint egy zsákhordóé. Amellett maga hajtotta egy pár lovát, maga terhelte szekerét. Pedig már rég nem szorult rá. De kedvére való volt, hogy erejével és munkabírásával kérkedjék. Kedvére volt, hogy ott üljön a többi szekeressel, pipával a szájában a korcsmában egy pohár pálinka mellett. Ez volt Krizsánné.

• Antikvár könyv, borítója levált
• Kiadó: Amicus Kiadás
• Kiadás éve: 1925
• Oldalszám: 97