Az asszimilációs ideológia feladását a többség részéről csak az jelenthetné, ha elfogadható, a románnal egyenlő szintre emelné a kisebbségi nyelvek státusát, ha lemondana a nemzetállami elvről és az ebből fakadó egynyelvi redukcionizmusról. Erre a most készülő alkotmányreform keretében volna lehetőség, de érzékelhetően továbbra is hiányzik a készség, az akarat. Az alaptörvény előírásai továbbra is meg fogják határozni a nyelvi jogok fejlesztésének irányát és határait, ezért is fontos, milyen elvi álláspontot képvisel ebben a kérdésben a kisebbségpolitika. A fejlesztés iránya csak az lehet, hogy fokozatosan eltűnjön mindennemű korlátozás és hátrányos megkülönböztetés, a lingvicizmus és az etnicizmus minden formája. Meggondolkodtató az, hogy az elmúlt 12 év történései a kisebbségi érdekképviselet politikai elitjében azt a meggyőződést alakították ki, hogy a jogi keretek már most megfelelőek, hogy nincs diszkrimináció és asszimilációs állampolitika (ebben a vonatkozásban akaratlanul maguk is a nemzetállami eszmék kiszolgálói), a nemzeti közösségben pedig az államhatalom, a média és a közvetlen környezet következetes magyarellenessége miatt az akaratképzésben és az akaratér-vényesítésben a passzivitás és kedvezőtlen attitűd vált általánossá. Az elmúlt időszak jogi fejleményei világossá tették azt, hogy az alaptörvény és a nyelvhasználatot érintő más törvények körüli vitában, alkuban nem lehet elvi engedményeket tenni (mint történt az anyanyelvi oktatás korlátozásában), hogy nem elég a propagandisztikus törvényi szöveg, ha a végrehajtási utasítás már attól eltérő, és ha már maga a kormány és helyi képviselői sem óhajtanak érvényt szerezni a törvényi előírásoknak.

Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége
Kiadási év: 2005
Méret: 16,5 X 23,5
ISBN: 9789738514258
Kötés: puha borító
Oldalszám: 206