A történelem kiemelkedő alakjai mindig az érdeklődés középpontjában állottak, és nem csupán a szűkebb értelemben vett szakma jeles képviselőit foglalkoztatták a régmúlt eseményeinek szereplői. Ha felkeressük a magyar vitézség panteonját, feltétlenül találkozni fogunk a hős Kinizsi Pállal, aki egyesítette magában a kiváló katonát a páratlan kötelességtudattal. Mivel az elképesztő erejéről híres Kinizsi már életében mondai alakká vált, nincs mit csodálkozni azon, hogy a kései utódok egészen napjainkig megkülönböztetett figyelemmel fordultak személye és életpályája felé. A Délvidék főkapitányának alakja az őserőt, a nyers fizikai erőt testesítette meg évszázadokon keresztül a magyar közvéleményben. Pályafutásának minden mozzanatához kötődik mondai elem, ahol a legenda keveredik a valósággal. A kutatások nyomán a legendák Kinizsije szerencsére már a múlté, így lehetőség nyílt egy reális Kinizsi-portré megrajzolásához, amelyben szembefordulva a régi szemlélettel, hősünket élő, érző emberként mutathatjuk be, aki a gyarlóságtól sem volt mentes. A dalmát humanista Ludovicus Crijevic (ismertebb nevén Tubero) a hadi mesterségben kiváló férfinak írja Kinizsit művében. A hadvezér egyéb tulajdonságairól is meggyőződhetünk, amelyeket szintén Tubero vetett papírra. Szerinte Kinizsi bátor és a magyar állam iránt odaadó ember volt, bár egyúttal kiemeli az ő vad természetét is.  A Kinizsi természetére utaló nem túl hízelgő megjegyzés ellenére a humanista mégis kénytelen elismerni, hogy: „Abban az időben egyetlen olyan magyar vezér sem volt (mint Kinizsi), aki annyira meg tudta volna törni a törökök vadságát és el tudta volna riasztani őket a betörésektől.”  A témaválasztás során Kinizsi Pál személye két releváns ok miatt került érdeklődésünk homlokterébe. Az első Kinizsi hadvezéri talentuma, hiszen személye a legyőzhetetlen magyar vezér nimbuszával forrott egybe. A történetírás valóban nem tud egyetlen vereségről sem. Személyében a haza ama bajnokát tisztelhetjük, aki lábhoz tett fegyverrel éberen őrködött, és országát minden körülmények között késznek mutatkozott megoltalmazni. A Hunyadiak kora a magyar történelem legfényesebb fejezeteinek egyike, az ereje teljében tündöklő Mohács előtti független állam szimbóluma. Mátyás ugyan nem gondolhatott arra, hogy atyja törökellenes hadjáratait sikerrel tudja folytatni, de az ország ereje mégis képes volt elhárítani a félelmetes ütemben terjeszkedő keleti szomszéd sorozatos támadásait. Más a helyzet Mátyás cseh és osztrák háborúival - noha hódításai nem mutatkoztak tartósnak – mégis az említett területeken magyar expanziós törekvések és átmeneti sikerek könyvelhetők el. Tudjuk, hogy Kinizsi Pál a király valamennyi háborújában aktívan részt vett és feladatait sikerrel oldotta meg.

Kinizsi személyének előtérbe helyezését legfőképpen azzal indokolhatjuk, hogy a törökverő hős a tárgyalt korszak szakirodalmának eddig csupán részeként tűnt fel, ám önálló és igényes életrajzzal adós maradt a történetírás. Eme súlyos mulasztást kíséreljük meg – legalábbis részben – pótolni jelen munka keretein belül. Természetesen nem állíthatjuk, hogy történészeink ignorálták a Kinizsi-témát, de azt igen, hogy személye és munkássága a magyar történetírás perifériájára szorult. Éppen ezért nem lesz haszontalan, ha a nagy hős alakját a századok porából kiemeljük és a hazának tett feledhetetlen szolgálatait felidézzük. Ezzel társadalmunk nemzeti önérzetének erősítéséhez is hozzájárulhatunk. Célunk a XV. századi, főleg hadtörténeti szakirodalom eddigi terméseinek bemutatása és megrostálása lesz. Nem új források felkutatására, hanem a meglévők elemzésére, összegzésére fektetünk hangsúlyt. A további lehetséges kutatási iránynak azonban az eddig ismeretlen források feltárására kell összpontosítania. Kinizsi itineráriumának összeállítása szintén hiányzik, pedig megléte számos haszonnal járna. Kívánatosnak tartjuk, hogy legalább néhány mondatban megválaszoljuk az önkéntelenül is felmerülő kérdést: miért olyan érdekes Kinizsi Pál alakja?

Mint azt fentebb előadtuk, már életében mondai hős vált belőle kimagasló testi ereje és sorozatos győzelmei miatt. Tetteit a szendrei névtelen és Temesvári János egyaránt históriás énekben örökítette meg. A Kinizsi iránti fokozott érdeklődést nagyon elősegítette, hogy a nép közülük valónak vélte a törökverő hőst. A hagyomány ugyanis megingathatatlanul tartotta magát, miszerint a későbbi országbíró jobbágyi sorból származó molnárlegény volt. A figyelem középpontjába kerülhetett azért is, mert a mondákból szintén jól ismert „igazságos” Mátyás király katonájaként tevékenykedett. Kétségtelen, hogy elsősorban a számtalan történetnek – amelyet a néphagyomány őrzött meg – tulajdoníthatjuk Kinizsi Pál népszerűségét. Ezek azonban távolról sem egységes képet őriznek a jeles hadvezérről, hiszen pozitív és negatív elemek sokasága szövi át azokat. Joggal állapíthatjuk meg, hogy a középkori hadvezér megítélése rendkívül ambivalens. A Kinizsi-kép változása, hovatovább torzulása Mátyás halála után figyelhető meg. Mintha a nagy királlyal együtt Kinizsi igaz, egyenes jelleme is sírba szállt volna.

„A diadalmas vezér híre Mátyás halála után elfakul. Hajdani dicsősége úri pártviszályokban foszlik szét, s nevének fényét csak régi tettei őrzik” – olvashatjuk a marxista történetírás állásfoglalását.  Valóban így volt? Kegyetlen, zsarnok földesúrnak mondhatjuk-e, akinek vadsága az oszmánokén is túltett volna? Vagy a haza ünnepelt hősét, legnagyobb bajnokát kell látnunk és tisztelnünk személyében? Ezekre és más izgalmas, érdekes kérdésekre is keressük a választ, amikor a rágalmak és dicsőítő legendák végleges gomolygásából megkíséreljük kibontani Kinizsi Pál alakját, hogy a hadvezér valóságos, hús-vér személye álljon előttünk.