Károli Gáspár a köztudatban mindenekelőtt mint a bibliafordító van számon tartva, joggal. Azt már kevesebben tudják, hogy a Vizsolyi Biblia fordítója milyen hatalmas gyülekezetépítő, egyházszervező munkát végzett. Hetente három alkalommal prédikált, szorgalmasan látogatta híveit, intette a közönyösöket, fenyítette a bűnösöket, munkatársaival erélyesen kormányozta a mintegy 4000 lelket számláló gönci, rövid ideig a kisebb tállyai gyülekezetet, fölvállalta a külföldi oktatási intézményekbe igyekvő szegény tanulók sorsának rendezését. 

Kassa-völgyi esperesként gondozta az Abaúj, Torna, Zemplén, Borsod és Sáros vonzáskörében élő 108 református gyülekezetet, hitvitázott, zsinatokat tartott. 

A tömérdek munka mellett egyre inkább kezdte foglalkoztatni a teljes Szentírás magyar nyelvre való lefordításának gondolata. Lelkét még a magánélet tragédiái sem tudták összetörni.

Hiába sújtottak le ismételten családjára a 16. század járványai és ragadták el kétszer is feleségét és gyermekeit, ő kitartóan csak azt kérte imáiban, hogy Isten addig engedje élni, míg a Szentírást kinyomtatva látja. Fohásza meghallgatásra talált, és 1590. augusztus 10-én maga 

előtt látta a megvalósult álmot, a Vizsolyi Bibliát. 1591 végén beteljesült a másik áhított vágya is: Krisztusához költözött.