Start

Matolcsy Andor

Részlet:
„Kihez lesz szerencsénk?

Ne kerteljünk. Legyünk őszinték és nyiltak. Mondjuk ki sebesen ami szívünket nyomja. „Petróczky Péter, a Reggeli Hirlap belső munkatársa, íróasztala előtt ül és...”
Itt nem lehet kertelni. Hiába hat ez a közlés a bevezetésben meghökkentően, hiába szédítő a mindentkimondásnak ez az irama, meg kell mondani, mi az, amit Petróczy Péter művel íróasztala lámpájának kellemes, meleg fénye mellett abban a pillanatban, amikor a mélyen tisztelt olvasó az olvasásban e sorokhoz ér. Itt nem lehet használni a régi receptet, a felfüggesztést, ezt az ó-patrónt, amikor is az író a legizgalmasabb pillanatban kezd másról beszélni, ezáltal biztosítva az olvasó érdeklődését legalább a következő szakaszig. (Csodálatoskép minden folytatásos regény, minden folytatása ott ér véget, amikor az őrgróf kopogtat a márkinő hálószobája ajtaján és nem három sorral alább, amikor is kiderül - a következő számban - hogy a márkinő egy félórával azelőtt, jótékonysági nagygyűlésre rohant.) Mondjuk meg tehát a mai időknek megfelelő őszinteséggel, egyenesen, bátran, brutálisan, mivel foglalkozik e pillanatban e mű főhőse, Petróczy Péter az R. H. belső munkatársa. 

Kiadó: Turul Szövetség Szépmíves Bajtársi Egyesülete Kiadása, Budapest

Nyomatott a Turul Sajtóvállalat nyomdájában, Budapest

Borító: Aranyozott gerincű kiadói vászonkötés

Sorozatcím: Turul Szépmíves Könyvek

Kötetszám: 3

Oldalszám: 312