Magyar őstörténet: Hagyományok, tudományok, délibábok

Csajághy György

Csajághy György (zenetanár-népzenekutató, történész) egyedülálló érdeme, hogy a jelenkor tudatromboló, félrevezető nézeteit most csokorba gyűjtötte és végtelenül alapos, kiváló forráskritikával elemezte. Meglepő a szerző rendkívül alapos forrásismerete, s nem hagyott egyetlen részkérdést sem tisztázatlanul. Éles logikája, mindvégig jól követhető,  a szakirodalomból gyakran hiányzó olvasmányos  stílusa egyértelműen meggyőző: gyakorlatilag porrá zúzza a szóban forgó „elméleteket”. Kitűnő elméleti munkássága esetenként még olyan helyszíni vizsgálódással is kiegészült, mint például a jelenkori Iránban végzett iszfaháni nem létező kolostor utáni nyomozása.

A most megvizsgált és elemeire bontott tévtanok nagyon keserves utóhatása, hogy elvették/elveszik a levegőt azoktól a hiteles helyszíni vizsgálatok elől, amelyek sokévi keserves munkával, tisztességes szándékkal születtek, s megpróbáltak világosságot vinni a magyarság eredetének összetett, de eléggé homályos kérdésébe.

„Köztudott, hogy a II. világháború utáni gyászos évtizedek befagyasztották hazánkban is az őstörténeti, sőt minden egyéb kapcsolódó kutatásokat. A „múltat végképp eltörölni” sokszor harsogott szavainak jegyében bizony elhalt minden újfajta vizsgálódás. Ennek természetes, ugyanakkor bizonyos mértékig érthető következménye volt, hogy a rendszerváltást követően valósággal özönlöttek mindazok a „kutatások”, amelyekhez csak egy ceruza - na jó, újabban egy számítógép - és némi fantázia kellett. Ezek bizony sokszor áttörték a józan ész minden normális határát, és ugyanakkor az újra - a tiltottra, a hiányzóra - éhes és fogékony olvasótábor mindezt kritika nélkül felhabzsolta. Most azonban már eljött a valóságos józan ész ideje, amikor ezeket a science fiction termékeket szigorú szakmai kritika alá lehetett és kellett vonni, s erre vállalkozott most Csajághy György ebben az új könyvében. [...]

E könyv nagy érdeme, hogy a szerző vállalkozott ezeknek a népszerűvé erősödött (hipo-téziseknek) a kritikai ismertetésére, amelyeket eddig a jó szándékú, de szakmailag felkészületlen olvasók bizony gondolkodás nélkül lenyeltek, befogadtak. Ezek közül talán az „Arvisura” volt a legnépszerűbb, amelyre később, még mostanáig is, sokan hivatkoznak. De az etruszk-magyar rokonságnak is sok híve volt (talán még van is?), azután a Kárpát-medencei ősiség, a boszniai piramisok, meg a sosemvolt iszfaháni kódex hun szótára sem maradt meg a vakon hívő tömegek számára ismeretlenként. [...]

Csajághy György egyedülálló érdeme, hogy a jelenkor tudatromboló, félrevezető nézeteit most csokorba gyűjtötte, és végtelenül alapos, kiváló forráskritikával elemezte, [...] lezárja azokat a zsákutcákat, amerre NEM LEHET ÉS NEM ÉRDEMES próbálkozni. Így most több energia szabadul fel a reális és valószínűsíthető irányokba, amelyek egyre több és több új bizonyítékot tárnak fel.” Dr. Bárdi László, egyetemi docens

Kiadó: Heraldika Kiadó, Budapest

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 304

ISBN: 978-615-5592-348

Kötés: kemény táblás

Méret: B5