Menekülés

Czinczár Miklós

Délután öt óráig aludt. Kolozsvártól az osztrák határig bárgyúvá rázza az embert a vonat. Nem árt pihenéssel kezdeni a két heti szabadságot. A fürdés is pompásan esett. Hadd érezze az ember bőre, hogy kiszabadult a kolozsvári gyári iroda poros, külvárosi levegőjéből. Okos gondolat volt itt megszakítani az utat. Egy-két napot barátjával tölt. Bécsre is jut azért vagy tíz nap. Annyi elég is. Csak győzze az ember pénzzel.
Halkan fütyörészve, frissen lépett ki az ósdi szálloda kapuján.
Az őszi nap korán fáradó sugarai még néhány utolsó bukfencet vetettek a szemközti tornyos városháza ablakain.
- Két heti szabadság! - ujjongott magában Bedő Ferenc. Mikor a folyópartra ért, percekig szorongatta a vascsrácsot, hogy fizikai bizonyossággal átérezze a körülötte mozgó szokatlanszínű élet valóságát.
Lassú lépésekkel ment át a történelmi nevezetességű hídon. A folyóvíz szélén sorakozó fényoszlopok rezgő táncában gyönyörködött.
A túlsó oldalon jó darabig szelte az uccákat, három járókelőtől is megkérdezte, merre van a Hahn-Gasse? Végre egy gyógyszertár előtt megállt.
- Ez lesz aztán a meglepetés! Hogy fog örülni! - és benyitott...

Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadása

Borító: Puha táblás

Oldalszám: 157

Nyelv: magyar

Kiadás éve: 1935