Az elsülyedt harang

Hauptmann Gerhart

Fordító: Lenkei Henrik

Mesedráma

Részlet a könyvből:

ELSŐ FELVONÁS.
Fenyőkörülzúgta hegyi rét. Balra a fenéken, félig elrejtve a föléje nyúló szikla alatt, egy kis bódé. Elől, jobbra, közel az erdő széléhez, egy ódon szivárványos kút. Káváján ül Aranyvirág.
Aranyvirág (félig gyermek, félig hajadon, fésüli vastag, aranyvörös haját, elhesseget egy méhet, mert munkája közben alkalmatlankodik neki).
Te aranyos dongó honnan jövél?
Mézszürcsölő te, viaszkészítő te! -
Te napmadárka, mit zavarsz meg engem?
Menj! Hagyj békében! Hadd, hogy kisimítsam
Néném arany fésűjével hajam,
Különben megszid, hogyha hazajön.
Menj, mondom. Hagyj! Mit is keressz te nálam?
Virág vagyok-e? Bimbó-e az ajkam?
Repülj a gyepre át a patakon:
Ott krokusz nyit, viola, kankalin:
Ezekbe bújj s igyál lerészegültig.
Komolyan mondom: takarodj haza!
Tudod, hogy úgyis kiestél a kegyből:
Anyókám régen gyűlöl tégedet,
Mert áldozó gyertyákat templomoknak
Te szerzel viaszoddal. Illik ez? 

Kiadó: Lampel R. Könyvkereskedése (Wodianer F. és fiai) Részvénytársaság, Budapest

Kiadás éve: 1909

Borító: félvászon

Oldalszám: 116 oldal

Állapota: Enyhén sérült gerinc, néhány lap enyhén foltos