Legenda a nyúlpaprikásról

Tersánszky J. Jenő

Részlet a könyvből:

"A falu úgy feküdt két domb oldalán, hogy a két domb közötti völgy aztán, mint puszta legelő, tovább húzódott, el a síkba. Ezt a völgyet úgy hívták: Nyulas dűlő. És ez az elnevezés nem volt értelmetlen epithetonja ennek a helynek.
Mert hát beszélnek Hódmezőről és Bölényesről és Farkasaszóról, és senki sem látott ott soha egy fia hódot vagy bölényt pláne!...
Itten, a Nyulas dűlőn azonban valóban hemzsegett a nyúl. A völgynek a fenekét kivált fölverte laboda, fagyalbokor, iszalagos hecsepecs-cserje. Kiválóbb menedéket ilyesminél nem találhat a tapsifüles.
Ezenfelül még azért is elszaporodott a nyúl ezen a helyen, mert teljesen reménytelen volt a völgyben a lesipuskázás. A falu egész határát mint vadászterületet egy bank bérelte, és ez komolyan vigyázott a vadállományra. A puskás, vizslakutyás mezőőr, egyúttal vadőr háza éppen a domb legmagasabb pontján állt, úgyhogy kényelmesen, az ablakából végigláthatta az őr az egész Nyulas dűlőt.
Szóval, a Nyulas dűlőnek a nyulai teljes biztonságban élhettek és sokasodhattak." 

Schöfplin Aladár írja Tersánszy J. Jenő regényének főhőséről, a toprongyos, sokszor megrugdalt Gazsiról, aki csak ténfereg, ütődik jobbra-balra a világban, s akinek egyetlen vágya van, nyúlpaprikást enni: "Hogyan lehet ilyen alakról érdekeset, szépet írni? Tersánszky megmutatja, hogy lehet. Ravasz, kacskaringós történetet kerít Gazsi körül a mezőőr és a kocsi fortélyáról, amelye egy csomó nyulat a körvadászatról elrejtenek a hóba, a grófkisasszonyról aki egyszerre magához tér idegbetegségéből, mikor hintóját elragadják a lovak, és a kocsis leesik a bakról a Gazsi odújába menekülő kis nyúlról, amely kezes, mindenféle kunsztokat megtanuló háziállat lesz Gazsi mellett...

Kiadó: Magyar Helikon, Budapest

Kiadás éve: 1974

Borító: kemény táblás, vászon kötés. Védő borítóval.

Jó állapotú antikvár könyv.

Oldalszám: 141 oldal.

Nyelv: magyar.