Gyepsor

Veres Péter

Részlet a könyvből:
Tizenkétéves korában kezdte. Akkor ment el először pesztrának. Kisebb-nagyobb időközöket szolgált s aztán megint hazajött. Tizenötéves kora óta mind-mind ritkábban volt itthon. Egypár évben még hazajött marokszedni, hogy közévegyüljön a lányoknak, ismerkedjék a fiúkkal, de mostanában még arra sem. Nincs értelme, hogy három-négy hétig süttesse magát a nappal, izzadjon, szaladgáljon, piszokban fürödjön, lebbencslevesen éljen, lesoványodjon és a végén a búza, amit megkeres, nem ér annyit, mint amennyit a városban kényelmesebben megkeresett volna. Bár hiszen dolgozni kell ott is, de nem ilyen az. Meg aztán jobb az úri kosztnak a maradéka is, mint a parasztnál a legjava. Mióta meg szobalánnyá léptették elő, azóta éppenséggel irtózott a paraszti élettől.
Csakhogy... Csakhogy a jövő mégis izgatta. S édesanyám is féltette, követelte, hogy jöjjön haza. Az ideje eljár s férjhez kellene mennie. A fiatalurak símogatásából és a nagyságos urak incselkedéséből nem sülhet ki semmi jó és főképpen nem lesz belőle jövő. Mert a lánynak a sorsa csak az, hogy férjhez menjen s aki ettől elkésik, annak nem ér az élete semmit. (Igaz, hogy az asszonyoké sem, de az más kérdés.)
Újévre hát hazajön.

Kiadó: Bolyai Akadémia, Budapest

Kiadás éve: 1940

Borító: kemény táblás. Serült gerinc.

Oldalszám: 157 oldal

Nyelv: magyar

II. kiadás. Készült a könyvnyomtatás feltalálásának ötszázadik esztendejében a "Jövő" nyomdaszövetkezet műhelyében.