Fogságom naplója

Kazinczy Ferenc

Kazinczy, mielőtt önmagává válna, nem alternatívákat, nem kellést tapasztal, hanem a struktúra meghatározottjaként mintegy előre kódolt fejlődésláncban mozog. Hagyomány szentesítette külső - társadalmi és művelődési -, s innen a családi viszonyok jelrendszeréig lehatoló strukturális erők formálják s teszik jellegzetessé személyiségének kereteit; a kerettől felkínált szerepek azonban már az én-tudat kohójában forrnak egyedivé. Történelembe született, a tér és idő változó metszéspontjában kell hát igazi önmagára - személyes és nembeli tudatára - ébrednie. Képzett teológussá és jogismerővé tették tanulmányai, a nemesi társadalom felső rétegeit is be-bepillanthatta s a nagyságtól mindig is érzelgősen elragadtatott; kitörési vágya, figyelmet fölhívó mozdulatai viszont máris irodalmi síkon nyilvánulnak meg, s ez önmagában az új kor jele. Aki Báróczi "édes szólása csudálgatásiban" "fel-felsikolt", s Weingandnál, Pesten, soha nem látott, új népet könyvet, a jelentős Wielandét vásárolja meg - nem is szólva arról, hogy a Belvederében Van Dyck képe nyűgözi le, noha nagybátyja másra figyelmeztetné -, az nehezen fog a későbarokk hivatali világban otthonosan mozogni. Lehetne belőle művelt megyei jegyző, esetleg több is - a hagyományos világkép és struktúrák azonban már 1779-ben súlyos értékcsökkenést szenvednek szemében. A mozzanatot jól ismerjük a Pályám emlékezetéből; egy felvilágosult pap ébreszti rá vallásos világképének korszerűtlenségére, s a döbbent tudatot megroppantó válságot professzora csak megértéssel tudja szemlélni.
Választás előtt áll, ám ebbe a kor súlyosan avatkozik bele: struktúrái fölszívják, óvón befogadják vélhető továbbépítőiket (hierarchiáikat szintezik így, beolvasztva vagy eltaszítva), az egyénnek viszont meg kell választania s el kell döntenie a lehetőségek metszéspontját, majd pedig e pontot új mondat, más következtetés kezdeteként fogja fel s alanyként viszonyul a kor választásához. Létre segít tehát valami új alapviszonyt, ám ezt az előzőtől meghatározott alanyként állítja. Szabadsága mindig konkrét így, s mindig meghatározott idősíkban, korszeletben érvényesül: az akarat korlátlan, de metafizikus szabadsága álomkép és korrekció, a kor feszítő pántjaival szembeszegezhető önáltatás. "S a bölcs szabad? - vonja majd le Kazinczy sorsának egészéből az elkerülhetetlen következtetést (Prof. Sípos Pálhoz). - Oh az! ha néki csendes éjszakát / S jó reggelt nem mond más nap a - profósz." Választásainak tisztasága sem ítélhető meg másként: a konkrét szabadság-mérce kérlelhetetlensége Kufsteint és Széphalmot - egy sorsban két jelképet - idéz. 

A magyar emlékirat-irodalom klasszikus darabja Kazinczy Ferenc "Fogságom naplója". Irodalmi kiválóságára már több mint száz esztendeje felfigyelt az olvasók tábora és az irodalomtudomány. Felismerte benne a töretlen hűség, a tényleírásban rejlő erő puritán és mégis magasrendű értékeit. S a mű olvasása nyomán egyre gazdagabban tárulnak fel Kazinczy memoárjának szépségei, emberi tartalmai. Izgalmas egységbe foglalja ez a fegyelmezett mű a részletek pontos realizmusát az egész történelmi helyzet igaz szemléletével. Az ember és a kor plasztikusan bontakozik ki előttünk az emlékirat lapjain. Egy börtönőr jelleme vagy egy fogolytárs karakterrajza, a bécsi hatalmasságok várt döntései és a hazához fűző vonzalom egyszerre, egymásba fonódva adnak képet arról a korról, amely várbörtönökbe zárta a haladás, a szellem embereit - akarata ellenére is felkészítve őket új, szívós küzdelmekre az emberi felemelkedésért, a nemzeti haladásért.

Kiadó: Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár
Kiadás éve: 1978
Kötés típusa: Fűzött papírkötés
Oldalszám: 266 oldal
Sorozatcím: Tanulók könyvtára
Nyelv: Magyar
Méret: 16 cm x 12 cm

Állapota: Enyhén kopott és foltos a borító. Kicsit sérült gerinc.