Requiem egy hadseregért

Nemeskürty István

Fasiszta kormány fasiszta hadseregéről van szó; rablóhadjáratban részt vevőkről. Talán győzelmet kívántunk volna neki?
Nem, nem erről van szó! Nem a 2. magyar hadseregről mint fasiszta katonai szervezetről, hanem az abba kényszerített, cinikusan halálba hajszolt emberekről van szó.
Mikor a magyarok déli szárnyához csatlakozó olasz hadsereg nem érkezett haza a Don mellől, mert ott pusztult. Olaszországban forradalmi nyugtalanság kezdődött, sztrájkok, tömegtiltakozások terjedtek el futótűzként, mintegy az 1943. nyári Mussolini-ellenes megmozdulás előjeleként. El akarták számoltatni a fasiszta kormányt: hová lettek a katonáik? Azóta - szovjet-olasz koprodukcióban! - két film is készült már erről a hadseregről, ennek sorsáról és tragédiájának politikai jelentőségéről.
Nálunk akkor döbbenetes közönnyel tért napirendre az ország a katasztrófa felett. Persze hogy hírzárlat volt, persze hogy kemény volt a cenzúra, és erős a politikai terror: de mégis. A mohácsinál nagyobb méretű vereség huszonnégy óra alatt gyászba és lángba boríthatott volna egy országot.
Nem ez történt. De a doni katasztrófa is egyik előkészítő mozzanatává vált az új Magyarország építésének. Ezek a jeltelen sírban nyugvó halott katonák is mártírjai a nép Magyarországának. Keresztury Dezső szép versének szavaival:
Áldozatunk nem a gaz jogcíme: jóra parancs.

Kiadja a Magvető Könyvkiadó

Borító: Ragasztott papírkötés

Oldalszám: 244

Nyelv: magyar

Kiadás éve: 1972