Hiuság vására I-II.

Thackeray

Fordító: Gineverné Győry Ilona

Részlet az I. kötetből

Mikor a vásári komédiás-bódé gazdája ott ül a függöny előtt az emelvény deszkáin, a zsibongó világ láttára hirtelen valami mélységes mélabú szállja meg. Van ott evés-ivás, udvarlás meg bolondítás, kaczagás meg annak az ellenkezője; szivaroznak, csalnak, hajbakapnak, tánczolnak és muzsikálnak: a hetvenkedők tolakodnak, a nyalkább legények meg kacsintgatnak asszonyokra, a gazficzkók űzik a zsebmetszést, a rendőrök lesben állnak; a szemfényvesztők, csepűrágók (már mint hogy a többi csepűrágók, az Isten verje meg őket) ott kiabálnak teli torokkal a bódéjuk előtt; a daróczos .parasztok elbámészkodnak az aranycsillámos kötéltánczosok meg a szegény, kiföstött képű, vén bohóczok láttára, mialatt az enyveskezű zsebtolvajok a hátuk mögé lopózva, a zsebükben turkálnak. Úgy bizony, ez a HIÜSÁG VÁSÁRA; semmiesetre sem valami erkölcsös hely; sőt még csak nem is valami víg, noha lármásnak elég lármás. Vegyétek csak egyszer szemügyre a komédiások arczát, mikor dolgukat elvégezve, otthagyják a színpadot, nézzétek meg a bohóczot, a mint lemossa arczárói a kendőző pirosságot, mielőtt ebédhez ülne feleségével meg az apró pojáczákkal ott a sátorponyva mögött. A függöny tüstént fölgördül ismét és a bohócz akkor megint czigánykereket fog hányni, közben odakiabálva a közönség közé: ,,Adj' Isten, pajtás!''

A Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva - az éjszaka kellős közepén - ötlött fel benne a végleges cím. "Kiugrottam az ágyból - írja Thackeray -, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!" A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a "toll- és ceruzavázlatok" laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett.
Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének - talán, mert átérezzük a mű "örök érvényű" mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg: "Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?..."

Kiadó: Révai Testvérek Irodalmi Intézet, Budapest

Kiadás éve: 1905

Borító: Aranyozott gerincű kiadói vászonkötés

Oldalszám: I.: 416 oldal, II.: 390 oldal

Sorozatcím: Klasszikus Regénytár

Állapota: Kopottas gerinc és borító.