Ilkei Ferenc és családja levelezése 1915–1918

Szerk.: Makkai-Ilkei Ildikó, Pozsony Ferenc

„1997-ben részt vettem egy pályázati kiíráson, melynek felhívó szövege így szólt: Trianon hajszál- és mellékgyökerei, melyben I. világháborús családi történeteket vártak az ifjú pályázóktól. Vállalkoztam, hogy benevezek, hiszen tudtam, hogy családom évtizeden át őrzött egy több száz levelet számláló gyűjteményt az első világháborúból. Az 1915 és 1918 között írt levelek sokasága mögött egy család, egy rokoni, baráti, szomszédi kör, mondhatni egy falu háború alatt megélt története aludta álmát.

Akkor raktam először időrendi sorrendbe, olvastam át először e leveleket, melyeken keresztül a családtagok, barátok, rokonok sorsán át idéződik fel e megpróbáló kor. A 470 levél bemutatja, hogy elődeink: egykori katonáink – ifjú legények és idősödő édesapák –, az itthon maradt édesanyák, testvérek, rokonok, Vargyas akkori faluközössége hogyan is élte át e nehéz időt. Ezt egyértelműen tükrözik a levelek, a hűséget, a szeretetet a család, a szülőföld, az otthon iránt. A végtelen hittel és szeretettel megírt sok száz levél igazi érzelmeken, valós félelmeken, hullámzó reményeken keresztül hozza közel hozzánk ezt a történelmi kort, és erősít meg minket abban, hogy a nehéz időben is az Istenbe vetett hit, a család és a faluközösség megtartó szeretete jelentett biztos fogódzót, melyekbe kapaszkodva el lehetett viselni a háború borzalmait. Az ifjú katona, e leveleskönyv egyik hőse, Ferenc írta egyik levelében: „Hogy vissza térjek őrizzék halovány emlékemet”. Hálás vagyok Pozsony Ferenc professzor úrnak, akinek a segítségével most e levelek olvashatókká válnak az érdeklődők számára, és őrizni tudjuk a halovány emlékeket.

A Pozsony Ferenc és jómagam szerkesztésében megjelent könyv két előszót tartalmaz. Az elsőben összefoglalom az I. világháborúban született 470 levél tartalmát. Következik édesapám, Ilkei Ferenc írása, aki szintén egy nagyon érdekes családi történetet elevenít fel, a II. világháborúban, 1940-ben eltűnt Ilkei Péter nagybátyjáról, akiről 25 év után derült ki, hogy életben van, és 1965-ben hazalátogatott Vargyasra. Ezt a találkozást örökíti meg édesapám írásában. Következik a 470 levél, valamint Ilkei Péter Szovjetunióból hazaküldött levelei. Végül Pozsony Ferenc professzor úr záró tanulmányát olvashatjuk Az I. világháború néprajzi kutatása és múzeumi reprezentációja címmel. Zárásként néhány fénykép a levelekről, az I. világháborús bakáról, családtagokról. A könyv a Tortoma Könyvkiadó gondozásában jelent meg, és hálásan köszönöm mindazoknak, akik a munkafolyamatban vagy a kiadási költségekben részt vállaltak.

Apai dédszüleim, Ilkei Ferenc (1867–1933) és neje, Ilkei (született Soós) Rebeka (1876–1933), mindketten unitárius vallású, földműves családban nőttek fel. 1896. január 23-án kötöttek házasságot, hat gyermekük született: Ferenc, Rebeka, Elek, Sándor, Dénes (az én nagyapám) és Péter. Legidősebb gyermekük, Ferenc 1896. június 29-én született. A világháború kitörése az ő életét befolyásolta leginkább, hiszen 1915-ben a 19 éves fiút besorozták. 1915. augusztusától 1918. februárjáig a keleti fronton harcol Galíciában, majd 1918. márciusától a dél-nyugati olasz fronton küzd egészen haláláig. Hihetetlen intenzitással írja haza leveleit, ahogyan édesanyja írta egyik levelében férjének: „Ferenctöl minden nap kapunk lapot”, sőt, gyakran előfordul, hogy egy lap helyett kettő is sikeredik, és szinte követeli azokra a választ, melyek érkeznek is, kisebb-nagyobb kimaradások után, úgy, ahogy a megannyi nehéz körülmény megengedi azok megszületését és megérkezését.

És most e könyv által e világ ajtaját nyitjuk meg szeretettel minden érdeklődő előtt, és aki benéz, talán be is lép rajta, megismerkedhet egy szerető, székely nagycsaláddal, a háború útjain egymást követő, nyilvántartó faluközösséggel, belepillanthat a szorgos-dolgos, munkás mindennapjaiba, elutazhat a különböző háborús frontokra, átélheti az egymástól való elszakíttatás fájdalmát, a folyton hazagondoló fiú vágyakozását, ki vallja: „álmomba az igaz minden éjjel magok közt vagyok”, és megismerheti azt a bút, amit az édesanya, a feleség ki kellett bírjon, amikor 19 éves fia után férjét is elvitték a háborúba.” (Makkai-Ilkei Ildikó)

ISBN 978-606-9015-34-6, 978-606-9716-61-8

Formátum:

Borító:

Oldalszám: 445

Kiadó: Tortoma Kiadó, Barót

Nyelv: magyar

Kiadás éve: 2023